A "Szabad a pálya" mai vendége Szili Katalin

Klub Rádió, 2008. június 1.

Szále László (műsorvezető): - Jó estét kívánok, kedves hallgatóink. Ez itt a "Szabad a pálya", melynek vendége az Egyenlítő című, társadalomkritikai és kulturális folyóirat. Mai meghívottunk Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke. Én, Szára László vagyok, az Egyenlítő munkatársa.

Szili Katalin (országgyűlés elnöke): - Jó estét kívánok én is, önnek is, és a kedves rádióhallgatóknak.

Műsorvezető: - Köszönjük, hogy elfogadta a meghívásunkat. Kezdjük azzal, hogy második házelnöki ciklusát tölti, ami elég egyedülálló azt hiszem a magyar történelemben, az meg, hogy nő tölti be ezt a fontos, közjogi funkciót, az meg talán egyedülálló. Mennyiben más ez a második ciklus, mint volt az első? Hozzáteszem, hogy ami még nem nagyon fordult elő, hogy kisebbségi kormányzás van. Ez milyen módon befolyásolja az ottani munkát? Ez új fejlemény.

Szili Katalin: - Köszönöm szépen a kérdést különösen, hiszen éppen most volt május 15-én 6 éve, hogy betöltöm ezt a funkciót. Kicsit olyan közelítésből is átgondoltam, hogy 18 év a rendszerváltás óta, egyharmadát gyakorlatilag ebben a funkcióban töltöttem. Nyilván ez alkalmat ad arra is, hogy egy kicsit áttekintsem az elmúlt hat esztendőmet. Ha leltárt kell készítenem, akkor mondhatom azt, hogy sok mindent sikerült megvalósítani ez alatt a hat év alatt, és ebből csak három olyan nagy, dolgot had említsek, amit reményeim szerint az utódomra is fogok tudni hagyományozni, ami valamikor majd bekövetkezik. Nyilván ennek az időpontja most nem ismert részemről, de szerettem volna, hogyha a Kárpát-medencei együttműködésben például az elmúlt hónapokban sikerült egy olyan országgyűlési határozati javaslatot elfogadnunk, amit mind az öt parlamenti frakció támogatott. Tehát, én joggal bízhatom abban, hogy ez tovább folytatódik és ebben a kormányzati ciklusokon túlnyúlóan lesz egy olyan parlamenti párbeszéd, egy olyan új típusú nemzetpolitikai együttműködés, ami szerintem hosszú távon meg fogja határozni azért a magyarság helyzetét is Európában. Pontosan ez adta az apropót, és akkor azért itt had térjek rögtön arra is ki, hogy pontosan erre a ciklusra esett az, amikor 2004. május elsején az Európai Unió teljes jogú tagjai lettünk. Számomra ez is egy fontos momentum ebben, a politikai időszakban. Ugyanakkor a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán túl, ami tényleg egy új típusú, fejlesztéspolitikán alapuló nemzetpolitikát kínál, és évente találkozunk szeptemberben, ennek a mélyítését is megtettük, hiszen van egy állandó bizottság, ami mindig előkészíti, van négy albizottság, ami a különböző szakterületekkel foglalkozik. Ez hosszú távon meg fogja határozni az ország nemzetpolitikáját is. És hát, azért had áruljam el, erről még sehol nem beszéltem, hogy készen van a normaszövege annak a nemzetpolitikai törvénynek, ami ezt szeretné nem csak országgyűlési határozati javaslattal ennek, a párbeszédnek a formáját, hanem ennek, az együttműködésnek a tartalmi kérdéseit is rögzíteni. Ez a napokban készült el és szeretném, hogyha szeptemberben ezt a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma elfogadná és utána a Parlament elé terjeszthetné. Tehát, ez volt az egyik. Van egy másik.

Műsorvezető: - Had kérdezzek közbe. Lehet, hogy ez - az állandóról jutott eszembe -, hogy ez az állandó magyar értekezlet helyett van egy kicsit?

Szili Katalin: - Nem. Én ezt azért is szeretném rögzíteni, mert sokan azt hiszik, hogy ez egy ilyen placebo a MÁÉRT utánérzéseként. Nem - és azért is hangsúlyozom, hogy a parlamenti dimenzióban egy együttműködés, ami nem helyettesíti, viszont hozzáteszem, segítheti azt, hogy egyébként ebben, a nemzetpolitikai együttműködésben egy olyan távlatot nyissunk, ami nyilvánvaló talán a legfontosabb eleme, hogy nem pártpolitikai alapú. Mert azért a nemzetben is érzékelhető az a fajta megosztottság, ami itthon csak az országban, ahol egymásnak feszül jobb és baloldal, különböző politikai erők. A saját álláspontjaikkal, ami úgy is tűnik, hogy kibékíthetetlen. Ez egy más típusú, hiszen itt a fórumban történő részvételnek az alapja az semmi más, mint a választottság, tehát, a legitimáció választottsága adja. Tehát, az, aki egyébként magyarként kerül be a szomszédos országokba, a saját parlamentjükbe, ők ennek a képviselői. Ott ahol viszont nincs ilyen, mert nem kerültek be, ott viszont a legmagasabb választott funkcióval rendelkező, olyan, aki a magyar kisebbséget ott képviseli, azt veszt részt. Így, körülbelül olyan, az öt magyar parlamenti frakcióval együtt majdnem 80 tagja van ennek a fórumnak, és hát, ezen belül vannak ezek, a bizottságok. Tehát, még egyszer, azt gondolom nem helyette jött létre, viszont segítheti azt, hogy egyébként a parlamenti dimenziókban létrejött párbeszéd, a kormányközi, vagy a pártpolitikai alapú párbeszédet is támogassa. Arra büszke vagyok, hogy az elmúlt hat év alatt, hiszen 2002 őszén hívtam össze először, akkor még úgy hívtuk leánykori nevén, hogy Magyar-Magyar Parlamenti Partnerség, röviden MAMA-PAPA. Nyilván ebben van némi kedveskedés is, bár sokan ezt kritizálták, de az ember ennyi kedvességet, vagy iróniát nem engedhet meg magának a mai politikában, akkor én ezt csak sajnálattal veszem tudomásul. És arra büszke vagyok, hogy az óta, 2002 óta minden egyes dokumentumunkat teljes konszenzussal fogadtuk el. Én azt látom, hogy különböző politikai erők részéről elhangzanak olyan igények, hogy legyen egy egységes magyar nemzetpolitika. Hát, igen, van. Elfogadtunk egy nemzetpolitikai stratégiát. Elfogadtuk azt a koncepciót, ami alapján egyébként a törvényt kidolgozzuk, és hangsúlyozom az egyik legfontosabb eleme, hogy nem egy érzelmi típusú politizálás, ami csak abban merül ki, hogy van-e kettős állampolgárság, vagy nincs kettős állampolgárság. Hanem egyszerűen egy fejlesztéspolitika, a határon átnyúló fejlesztéseket segítő, és ebben az új típusú európai együttműködésben a magyar nemzetet igen is a helyén kezelő politikáról van szó. Akkor azt hiszem az egyiket azt nagyjából összefoglaltam. Akkor áttérnék a második kérdésre, ami szintén maga mögött tudhat öt parlamenti frakció támogatását. Ez pedig, egy új politikai perspektíva, vagy politikai gondolkodásmód lehetőségét biztosítja, ez a fenntartható fejlődés. Nemzeti Tanács létrehozása, ami azt jelenti, hogy elkezdünk egy olyan politikai gondolkodásmódot, ahol a gazdasági, társadalmi, szociális és az ökológiai környezeti kérdések, sőt tovább megyek, talán negyedik elemként idehívhatom a kultúra kérdéseit is megpróbáljuk együtt kezelni. Nagyon sokszor kerülünk szembe olyan kérdésekkel egyik oldalon, hogy hát, a gazdaságnak erre szüksége van, vagy talán a legutóbbi pillanatokig, ugye a konvergencia programot teljesíteni kell, vagy az, ami az államháztartás hiányát, azt csökkenteni kell. Ugyanakkor sokszor kerülünk azzal is szembe, ahol viszont a szociális kérdések megoldása, a társadalmi különbségeknek a csökkentése kerül elénk. És azt hiszem, hogy sosem fogunk kapni igazi választ akkor, ha csak egyik kérdéssel, vagy csak a másikkal foglalkozunk, hanem el kell kezdenünk ebben egy valami harmóniát meg találni, vagy akár, ha az ökológiai kérdések problémáját hozom, az is nagyon jól érzékelhető, hogy ebben az országban a legtöbb környezeti probléma ott adódik, ahol egyébként a hátrányos helyzetű a térség, vagy nagyon sok a szociális probléma. Tessék, visszagondolni mondjuk, akár a legutóbbi időkben azokra, a sajtóhírekre, hogy akkumulátort bontottak megélhetés miatt, vagy mondhatok olyan példát is, ahol leginkább a természeti erőforrásokat ott veszik igénybe, ahol a legnagyobb a szegénység. Éppen ezért kínál ez egy lehetőséget és hát, praktikusan.

Műsorvezető: - Mekkora ez a lehetőség? Úgy tudom, hogy ennek a tanácsnak mindig az Országgyűlés elnöke, lesz az elnöke, ami önhöz jól illik, mint eredeti szakmája, jogász mellett, a humánökológus.

Szili Katalin: - Humánökológus, igen. Bár ez lehet, hogy annyian és annyira értik a humán ökológust, mint a fenntartható fejlődést, de majd ezt is el fogom magyarázni.

Műsorvezető: - Azt akarom csak kérdezni, hogy a tanács.

Szili Katalin: - Azért meggondoltam.

Műsorvezető: -. a tanácshoz hogy illik ez az iszonyatos problématömeg, amivel szembe kell nézni és mire lesz képes?

Szili Katalin: - Nagyon jó egyébként ezt a kérdést, mert ugye, mindig azt mondják, hogy az ember mindig, ha valamilyen problémát nem tud megoldani, akkor létrehoz arra, vagy egy bizottságot, vagy egy tanácsot. De azért akkor egy picit távolabbról indulnék. Ugye, ma a magyar politikában, a magyar közéletben, de mondhatom azt talán, hogy egy picit az ön köreiben is maradjak, a médiumok képviselői sokszor elmondják azt, hogy sok olyan döntés születik, ami mögött nincs ott a társadalmi háttér, nincs előtte társadalmi párbeszéd. A politika önmagában hoz döntéseket, de nem tudja maga mögött azt, amit akár a civilek, érdekképviseletek biztosítanak. Tehát, ha formai szempontból indulok ki, akkor én ma azt mondom, hogy ez a fenntartható fejlődés nemzeti tanács egyfajta fóruma annak, ahol érdekképviseletek, civilek, egyházak, tudományos akadémia, a civileken belül a rétegszervezetek, zöld szervezetek, mindannyian képviseltetik magukat. És ez egy lehetőség arra, hogy úgymond egyfajta ilyen, nem tudok jobb szót, lehet, hogy valakik ezt majd megint ki fogják poentírozni, egyfajta ilyen éjjeli őr szerepet tölt be abban, ahol ez a párbeszéd folyik, és ahol egyébként a napi döntéseket, azokat, ami a Parlament elé kerülő törvényeket mindvégig folyamatosan górcső alá vesszük. De, még egy lépéssel visszamennék oda, hogy egyébként a kormány két évvel ezelőtt ugye, benyújtotta az Európai Uniónak a nemzeti fenntartható fejlődés stratégiát. Erről ma keveset beszéltünk, ez politikailag sem került igazán a közfigyelem középpontjába. Ugyanakkor tudni kell, hogy kell egy hosszú távú gondolkodásmód arra, hogy például, hogy nézzen ki 2020-ban, 2025-ben Magyarország. Milyen legyen ez a társadalom. Milyen legyen a következő generációknak az élete ebben az országban. Ez szerintem egy politikustól elvárható, hogy ne csak a napi dolgokat oldja meg, hanem legyen egyfajta stratégiai gondolkodásmódja. És mi úgy gondoltuk, és ebben az öt parlamenti frakció mögém állt, egyrészről, hogy ennek a nemzeti fenntartható fejlődés stratégiának a tovább csiszolása, dolgozása, cizellálása történne azért, hogy 2020-25-30-ra egy harmonikus Magyarországot tudjunk a magunkénak. Ez az egyik fontos tétele. Ahhoz viszont, hogy ezt elérjük, kell egy olyan stratégia, ami mindenki számára elfogadható, és nincs kitéve annak, amilyen vitákat időről időre látunk, és aminek eredményeként vagy gödreink vannak, vagy mondjuk, felhagyott beruházások és most ennek, a napi politikai aktualitásába nem is mennék. Hanem tudjuk azt, hogy mit akarunk, hogy akarjuk, hogy ez az ország kinézzen 2025, 2030-ban és ezért túl azon, ami ennek a stratégiának a továbbgondolását jelenti, szeretnénk, ha ehhez illeszkedően alakítanánk ki az összes többi, klíma stratégiát, energia stratégiát, gazdasági stratégiát. Ugye, ezt is sokan igényként megfogalmazzák, hogy legyen egy közös tudásunk ebben, és minden egyes politikai erő függetlenül attól, hogy most éppen, a négy éves kormányzati ciklus kinek a felelőssége, de azért, ezt a távlati célt elfogadja, maga előtt tudja. Szerintem ilyen gondolkodásra szükség van. Ez nyilvánvaló egy új politika lehetőségét is biztosítja, ugyanakkor biztosítja azt is, hogy legyen egyfajta párbeszéd, mindazokban, amit ma hiányként fogalmazunk meg. Nagyon érdekes volt egyébként, ennek, a határozatnak a parlamenti vitája. Egyik képviselőtársam az úgy fogalmazott, hogy egy ilyen kvázi felsőházat hozunk létre, amit azzal működtetünk, hogy minden egyes döntésünk mögött, minden egyes stratégia mögött ott van azoknak, a civileknek, érdekképviseleteknek, egyházak, akadémiának a támogatása, ami mentén, azt, hogy ezt, hogy fogjuk egy-egy ciklusban a napi döntésekben apró pénzre váltani, az nyilván majd minden egyes kormányzatnak a feladata lesz. Az ön kérdésére visszatérvén én azt nagy örömmel fogadtam, hogy a parlamenti frakciók elfogadták azt, hogy a mindenkori házelnök legyen ennek, az elnöke. Hiszen ez azt jelenti, hogy bárki lesz a házelnök, még ha nincs is beoltva mondjuk, azzal a fajta zöld indíttatással, vagy érdeklődéssel, én azt gondolom, hogy az a fajta párbeszéd és annak, a helyzetnek a kialakítása, ahol ezt a párbeszédet végig folytathatjuk, ez mindannyiunk számára szükséges.

Műsorvezető: - Most a felsőházban.

Szili Katalin: - És még a harmadikról ugye, nem beszéltünk, de azért majd azt is közbe bele fogom fonni a beszélgetésbe.

Műsorvezető: - Csak, szkepszis van bennem. Ugye, létrejött, ennél fontosabb nem nagyon van, mint ez a probléma, amit ez a tanács képvisel. És ha ez a felsőház, akkor lemegyünk az alsóházba, akkor ott meg azt látjuk, hogy az Országgyűlés rendre kudarcot vall, az ombudsmanok és a különféle közjogi méltóságok megválasztásával, ami gondolom az elnöknek, aki ott ül, és csak csöngetni tud, nem lehet túl jó érzés. Ez a laikusnak azt súgja, hogy ezek, vagy nem fontos funkciók, és mindegy, hogy be vannak töltve, vagy nincsenek, vagy pedig azt, hogy a presztízs harc az erősebb, minthogy a köztársaság normálisan működjön. Önnek, mit sugallnak ezek, a.

Szili Katalin: - Hát, meg kell, hogy mondjam a hosszú távú gondolkodásmód - most egy nagyon nagyot ugrottunk, ugye a napi megoldandó kérdések fele, és én ezt meg is értem, viszont én nagyon remélem, hogy önmagában ez - és akkor csak egy mondat erejéig térnék vissza ehhez a fenntartható fejlődés nemzeti tanács, ez nem a problémákat fogja sűríteni, hanem segíteni fog ebben a távlatos gondolkodásmódban. Ahol, a különböző érdekeket, különböző értékeket harmonizálni tudja. És talán had fogalmazzak úgy, arra is kitérve, amit ön említett, ami a napi politikai aktualitásokat jelenti, hiszen.

Műsorvezető: - Azért, az is távlatos ügy, azért mindegyik, az ombudsmanok is, és a.

Szili Katalin: - Hát, természetesen, ami egyébként az ő működésüket jelenti, természetesen, de, ami egyébként, ami annak, a problémának a megoldását, hogy legyen, ez nyilván a napi politikai érdekektől és aktualitásoktól függ. És ugye, most mi két oldalról indultunk, mert az egyik az egyfajta távlatos gondolkodásmódot jelent, vagy politika lehetőségét jelenti. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy azoknak a kívánalmaknak is meg kell felelnie a politikának, ami egyrészről az intézmények működésének a biztonságát jelenti, másrészről pedig ezen keresztül, ezekbe a jogállamisági intézményrendszeribe vetett hitet próbálja erősíteni. Lehet, hogy még az sem túlzás, ha azt mondom, hogy helyenként visszaállítani. Szerintem a Parlamentnek az egy óriási presztízsveszteség, hogyha, és tekintélyvesztés, hogyha azoknak, a feladatoknak nem tud a napi politikai viták miatt megfelelni, mint amit ön is említett, az ombudsmanok választása, vagy mondhatok egy másik aktualitást, az Alkotmánybírák választása. Hiszen július 3-án jár le két alkotmánybírónak a mandátuma. Én, ma azt látom itt egy héttel ugye, az ülésszak befejezése előtt, hogy feltehetően ősszel fogunk választani, mert annyira távol van egymástól a politikai erőknek az álláspontja, ami nagyon nehezen harmonizálható pillanatokon belül. Tehát, ami az elveket is jelenti, hogy legyen újraválasztás, és újraválasztottak a bírák, vagy pedig újakat válasszunk. Ebben, én azt látom, hogy - és azért az elmúlt, had hozzam ide az elmúlt hat év tapasztalatát is, hogy itt azért, ugye, mindenki azt próbálja beleképzelni, vagy keresztülvinni, ami az ő politikai érdekeit jelenti. És sokszor elhangzik az politikusok szájából is, hogy jó lenne, ha azt tudnánk megteremteni, hogy olyan szakértőket, olyan szakembereket találni, akikben megtestesülhet mind a két oldalnak a támogatottsága, vagy támogatása. Ilyenre azért van nagyritkán példa. Most például, itt a médiakuratóriumok kiegészítésénél én azért láttam két ember esetében is, ahol 350 szavazatot kaptak, tehát, ami azt gondolom, hogy tényleg ritkaság. Viszont kívánatos lenne, hogy ilyenek történjenek. Tehát, hogy ne minden politikai erő azt keresse benne, hogy most az én emberem, vagy a te embered, vagy kinek az embere, hanem bízzunk meg azokban, akik egyébként különböző szakterületeket képviselnek, hogy igen, ők ebben, ezen, a szakterületen, ebben a szakmában, az ő közegükben tényleg a legjobbat teljesítik. És ennek, azért van egy hátulütője, mert, ha minduntalan abba a helyzetbe hozzuk ezeket, az embereket, hogy úgymond fiaskóval kell távozniuk, kell távozniuk a szavazáskor, nyilvánvaló, hogy egy idő után ebbe, ugyanúgy el fog indulni a kontraszelekció, mert lesznek olyanok, akik egyszerűen nem fogják vállalni.

Műsorvezető: - Igen.

Szili Katalin: - Ezeket, a posztokat. Ez egy nagyon rossz folyamatot indít, sőt, hát mondhatnám azt, hogy folytatunk. Ez nem mai keletű kérdés. De, például, ami a média kuratóriumok kiegészítését jelenti ott teljesen természetes az, a jogszabály ebben kötelező erővel írja elő, hogyha változnak a politikai, mármint a kormányzó párt, ellenzéki viszonyok, akkor annak értelmében meg kell tenni a kiegészítést. Ugyanakkor, előjött rögtön, olyan kérdés, hogy az egyik oldalon belüli megoszlás milyen, akkor ennek alapján is csináljunk kiegészítéseket. Hát, én azt hiszem, hogy nekünk az egyensúly biztosítása a legfontosabb, és ebben kell kicsit - és azért visszaemlékszik ön is gondolom a csonka kuratóriumok ügyére - hát, ilyenkor az ember kénytelen visszahivatkozni arra, hogy volt már arra precedens, hogy egy-egy oldal nem tudott belül megegyezni, de ezt azért az egész Parlament nem vállalhatta magára.

Műsorvezető: - Jó volna, ha nem kellenének tökéletes emberek, hanem egy kicsit jobban egymással egyetértő pártok állnának egymással szemben. De, most egy kis szünetet kell.

Szili Katalin: - Ha megenged még nekem ez egy, egyetlen egy mondatot, csak annyit, hogy én az elmúlt hat évben rengeteg egyeztetést folytattam, és talán, ha a politikai krédómat, amit sokan sokféleképpen próbálnak értelmezni, hogy kinek segítek, kinek nem. Én házelnök vagyok. Az én dolgom az egyrészt, hogy a Parlament működését biztosítsam. Az én dolgom az, hogy próbáljam meg azokat, a közös engedményeken alapuló kompromisszumokat megteremteni a házban, ami ennek, az országnak, és mindannyiunknak tényleg a javára válik.

Műsorvezető: - Köszönöm. Hamarosan folytatjuk a beszélgetést. A Szabad a pálya vendége Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke. Hamarosan folytatjuk.

Műsorvezető: - Folytatjuk a Szabad a pálya című műsort, melynek vendége az Egyenlítő című társadalomkritikai és kulturális folyóirat, és a folyóirat vendége pedig Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke.

Szili Katalin: - Akkor ismételten jó estét kívánok.

Műsorvezető: - Kezét csókolom. Ön nem csak az Országgyűlés elnöke, hanem szocialista politikus is. Ha a körzetében jár, mit kérdeznek az emberek? Ön mit tud nekik válaszolni, most, ebben, a kritikus helyzetben, amiben az MSZP, és ami még nagyobb baj, az ország is van?

Szili Katalin: - Hát, had kezdjem azzal önnek, szerkesztő úr, hogy engem a 2006-os választásokon negyedszer választottak meg ugyanabban a választókörzetben egyéni képviselőnek. És arra nagyon büszke vagyok, hogy két alkalommal első körben kaptam meg ezt a bizalmat a választóimtól. És meg kell, hogy mondjam életemben bárhova, bármikor, bármilyen pozícióba kerültem erre vagyok a legbüszkébb. És sokat is járok vissza a körzetembe. Én, mondhatnám azt, hogy majd' minden héten találkozom Pécsen kívül, Pécs nyugati részén kívül 8 település tartozik még hozzám, és ezt csak azért mondom el bevezetőként, hogy a kedves hallgatók is nagyon jól érzékeljék azt, hogy milyen az a közeg, amiben én élek. És, mi az, ami nyilvánvaló most már nem csak hat év alatt, vagy két év alatt, hanem ami, mondjuk '94 óta számon kérhető rajtam. És ezt majd ön is fogja a mondandóm végén jól érteni, hogy miért tettem ezt a kis kitérést a bevezetőmben. A választókörzetem egyik része az Pécs nyugati része, ami nagyon érdekes módon épp az én képviselőségem idején, '97-ben zártuk be ugye, az uránbányát, ami azt jelentette, hogy 7 ezer ember gyakorlatilag fokozatosan munkáját veszítette. De, hát had mondjak egy napi aktualitást ugyanebből a választókörzetből. Az ominózus és elhíresült Tubesi radar. Az szintén az én választókörzetembe kerül elhelyezésre, és akkor már olyanokkal nem is foglalkozom, mint az Európa Kulturális Fővárosa és egyéb dolgok. Egyetem, különböző, pályázatainak az elbírálása - csak nagyokról beszélek - és az M6-os autópálya, ami szintén egy régóta óhajtott kérdés. És ennek a térségnek az, azt hiszem, hogy olyan szükséges feltétele, hogy abból a gazdasági helyzetből, ami akár a munkanélküliséget, akár egyébként a szociális problémák megoldását jelenti, próbáljuk kihúzni. Ennek, ez elengedhetetlen feltétele. És, ahogy említettem van Pécsen kívül még a 8 településem. 4 település az tipikusan a bányászathoz kötött. Tehát, ott is rengetegen elveszítették a munkahelyüket, és van egy másik 4 település, az viszont az idegenforgalomhoz, Orfű, Abaliget, tehát, az a környék. És hát, ami a bányászathoz, az pedig közvetlenül Pécs mellett, Kovácsszénája, Kővágószőlős, Kővágótőttős, Bakonyacserkút. És, hát egy települést még kihagytam, azért őket is elmondom Husztótot. Tehát, ez a 8 település az, akinek én az országgyűlési képviselője vagyok, és tulajdonképpen mindig úgy mentem haza, és nekem ez egy nagyon fontos kérdés, hogy a szemükbe tudjak nézni ott, az embereknek. Tehát, ők ne csak azt tudják, hogy mi az, amit az a politikai erő képvisel, akit én egyébként képviselek akkor, amikor odaállok eléjük, hogy engem válasszanak meg. Hanem, hogy én személy szerint is mit képviselek. És ezt azért tettem elől járóban, és azért mondtam önnek, mert van számtalan olyan kérdés, amiben az embernek időnként tényleg a választóit kell képviselni. És nálunk azért van egy alapvető probléma, hogy sokszor mindenki azt hiszi, hogy a képviselőnek az a dolga, hogy a saját kormányzati többségét, és a kormányát képviselje a választói felé. Én azt gondolom, hogy ez fordítva van. Nekem igenis, ott ahol én egyetértek, együtt kell menetelni, de nekem vannak olyan kérdések, amibe nekem a választóimat kell képviselni. És főleg, mivel egyéni képviselő vagyok, és ahogy említettem ez négy alkalommal is így történt. Én erre feltétlenül és nagyon nagy hangsúlyt helyezek minden egyes olyan kérdésben, amikor én otthon találkozom a választókkal, hogy ebben, hogyan tudom én, őket képviselni. És azért a legutóbbi alkalommal. Egyet még engedjen meg, had mondjak el. Amikor legutóbbi alkalommal otthon voltam, három hete, képviselői fogadóórát tartani, 59-en jöttek el egy pénteki napon. Reggel 9-től délután 3 óráig tartott a fogadó órám. Ez nyilván, hogyha visszaosztja, nagyon kevés időt tudtam biztosítani egy-egy embernek. És én azt nagyon nagy, dolognak tartom, hogy ők megbíznak bennem, ha ennyien felkeresnek. Akkor ők bíznak abban, hogyha velem megosztják a problémáikat, akkor ebben, segíteni tudok. Ennek van egy nagy része, ami egyébként a város működéséhez, a város ügyeihez kötött, de van egy nagy része, ami viszont általánosítható probléma. Nyilvánvaló, hogy ezeket, nekem közvetítenem kell tudni, ott, ahol jogszabály módosítás szükséges, akkor az történjen, és a többi. Én olyan helyzetet alakítottam ki a 12 év alatt, ami mögöttem van képviselőként, ahol - és milyen érdekes, hogy most összegezek nem? Azért ez magamon is csodálkozom, hogy a hat évet, meg a 12 évet itt - de ennek örülök is, ezt köszönöm önnek, hogy ezt így áttekinthetjük. Tehát, az egyik legfontosabb számomra az, hogy mindig, minden pillanatban az ő szemükbe tudjak nézni. És sokszor csinálom az Pécsett, hogy nem autóba ülök, hanem sétálok. Végigmegyek a városon. Szüleim ott laknak, rokonságom ott lakik, nekünk is ott van a lakásunk, és igyekszem azért, hogy az a közösség azért értékelje azt, amit teszek. Ezért nekem az egyik legfontosabb és nagyon sok szkeptikus hang elhangzik Európa Kulturális Fővárosa Programja ügyében, a program összeállt, a beruházások, amelyek elindulnak az ősszel elkezdődnek. Én azt hiszem 2010 tavaszára Pécs készen fog állni arra, hogy.

Műsorvezető: - Drukkol nekik, vagy tud is valamit?

Szili Katalin: - Én, nem csak drukkolok, hanem segítek is. Hát, most nem akarok ilyen szójátékokkal élni, de Katalinként, nyilván katalizátor szerepet is betöltök. Sokszor én is megtettem azt, hogyha egyeztetésre volt szükség, vagy olyan megbeszélések létrehozására, hogy mindenki világosan lásson, akkor ezek, megtörténtek. Nyilván én belül azt a kritikát is megfogalmaztam, hogyha valamivel nem tudtam egyetérteni, abban még ma is én más véleményen vagyok, hogy nem biztos, hogy annyi infrastruktúra beruházást kell végrehajtani, de ha így döntött a város, akkor nyilván én ennek alávetem magam. Én jobban örültem volna, ha kevesebbet építünk, többet újítunk fel a belvárosban, mint ahogy ez mondjuk Nagyszebenben történt. De, ha ebben a többség ezt az álláspontot képviselte, akkor én ezt is támogatom. Nekem az a fontos, hogy Pécsnek legyen ebből a lehető legjobb, hogy mindenki a magáénak érezze ezt a programot, hogy ebből ne csak Pécs profitáljon, hanem a megye, és a régió is. És akkor van egy másik kérdés, ami nyilván ezzel összefügg, de 12 éve azt hiszem nem volt olyan nap, hónap, hogy én magam arról ne beszéltem volna, ami az általam említett M6-os autópálya megépítését jelenti. Nagyon úgy tűnik, hogy 2010. március végére ez az autópálya elkészül. Sőt, én biztos vagyok benne. Ez.

Műsorvezető: - Személyes érdek is jobb lesz majd hazajárni.

Szili Katalin: - Hát, ez természetes. Viszont számomra ez egy tényleg olyan kérdés, hogy ha ez megvalósul, akkor én azt hiszem, hogy akkor tényleg elmondhatom azt, hogy valamit sikerült azért olyat tennünk, amiből a régió profitál, hiszen a régió jövőjét határozhatja ez meg. Én bármikor leülök bárkivel tárgyalni arról, hogy hozzanak oda befektetéseket, hogy teremtsünk munkahelyeket. Az első kérdése a befektetőnek az, hogy igen, de hát, képviselő asszony azért tessék megmondani, hogy van-e 10 kilométeren belül autópálya. Na, most nyilván erre csak azt tudom mondani, hogy nincs. Innentől kezdve a tőkének van egy sajátos logikája. Lehető legrövidebb időn belül a legnagyobb hasznot, a legnagyobb nyereséget óhajtja hozni, és ha ennek nem tudunk megfelelni, ez nyilván a régiónak a lehetőségeit is befolyásolja. És, hát azért van, a sokat beszélünk az utóbbi időben az egészségügyi fejlesztésekről. Ez azt jelenti, hogy Pécsett van az orvostudományi egyetem. Tehát, ma már Pécsi Tudományegyetem és ezen belül a klinikai részleg. Van egy megyei kórházunk, amihez nagyon sok fejlesztés ment. Járó beteg ellátás. Ebbe is jó lenne, egyfajta világos és racionális képet kialakítani. Itt is a legújabb időkben is próbálok olyan helyzetet teremteni, hogy szót tudjon érteni egymással város és megye és egyetem.

Műsorvezető: - Amit az előbb kérdeztem, arra csak félig válaszolt. Főleg a problémákat, az általános nagy ügyeket említette.

Szili Katalin: - Most nem viccelődnék, hogy biztos okom is volt rá.

Műsorvezető: - De én azt kérdeztem, hogy mit kérdeznek most? Nagy, összegző beszélgetésbe mentünk, aminek itt van az ideje többféle szempontból is. De, most, vagy mindenki csak a saját ügyét? Most én nem csak a személyes.

Szili Katalin: - Értem, értem önt. Tehát, a nagyobb politikai ügyeket.

Műsorvezető: - Hogy most változtak-e a kérdések? Mit kérdeztek és mit tud válaszolni nekik?

Szili Katalin: - Hát, igen, most rátérnék, nyilván azért akkor egy kicsit nézzük távolabbról, tehát, és nem a konkrét ügyeket, hanem a politikát.

Műsorvezető: - Világos, igen.

Szili Katalin: - Nyilvánvaló, hogy az, ami egyébként a baloldal kérdését jelenti, meg egyáltalán a ma kisebbségben folytatott kormányzást. Ebben, nagyon sok érdeklődés található. Hát, nyilván ez a következő hetekben megoldódik, hogy lesz-e egy újabb koalíció, nem lesz, hogyan fogjuk tudni kisebbségi joggal 2010-ig végigvinni a kormányzást. Én ebben, azt gondolom, hogy megvan annak is a bája, ami azt jelenti, hogy végre egyszer - ugye, sokszor elhangzik, szocialista párt megmutathatja azt, hogy mi a baloldali politika. És tényleg a kedves hallgatók most biztos azt várják, hogy egyébként, amilyen magatartást én mindig tanúsítottam, hogy én most biztos ettől repesek és borzasztóan örülök annak, hogy most egy igazi szociáldemokrata politikát mutathatunk meg. Hát, én ebben egy kicsit másként fogalmaznék. Én azt hiszem, hogy - és ezt elmúlt jó néhány esztendőben is mindig megfogalmaztam, hogy koalíciós kormányban is lehet ezeket, az érdekeket és értékeket képviselni. Nyilvánvaló, hogy egy koalíciós kormányban a közös engedményeken alapuló kompromisszumok adják azokat, az intézkedéseket, amit mi megvalósítunk. Azért abban mindig ott kell, legyen az is, amit a kormány képvisel és nyilván az is, amit egyébként a párt esetlegesen ahhoz képest, ami a kormányban történik. Én egyik oldalról nagyon fontosnak tartom azt, főleg a következő két év tekintetében és erre vonatkozóan is jönnek kérdések, hogy mit tartalmaz ez a baloldali politika. Mit tartalmaz ez a tisztán szociáldemokrata értékvállalás. Hát, most mondhatnám azt, ez a most mutasd meg esete, de azért a helyzetet, azt nagyon világosan kell látni, hogy az, amit mi ebben a napi, parlamenti, kormányzati tevékenységben aprópénzre tudunk váltani, csak mégis az, ami mögé a többséget támogatóként meg tudjuk és össze tudjuk hozni. Tehát, én ebből a szempontból mindig úgy szoktam fogalmazni, hogy lehet, hogy ez a helyzet egyrészről jót tesz arra, hogy mi magunk egy, a baloldal által képviselt értékeket még világosabban, markánsabban megfogalmazzuk. Ugyanakkor tudni kell azt, hogy a többség támogatása az viszont egy újfajta politikai kultúrát is meg kell tudnunk teremteni, ami azt jelenti, hogy sokkal többet egyeztetni, és hát, nyilvánvaló ez azt is jelenti, hogy a többség biztosításához ezek, az egyeztetések elengedhetetlenek.

Műsorvezető: - Jóval aktívabb a pártpolitikában, mint a házelnök általában.

Szili Katalin: - Igen? Mások viszont azt mondják mindig, hogy túlontúl kompromisszum kész vagyok, és kevésbé jelenítem meg markánsan azt, hogy én szocialista házelnök vagyok. Hát, ez szerintem függ attól, hogy ki egyébként, a bensőjében mi az, amit elvár egy házelnöktől. Én az utóbbi időben nem gondolom, hogy olyan túl sok pártpolitikai szerepet vállaltam volna.

Műsorvezető: - Hát, én úgy látom, hogy gyakran megszólal, és azt gondolom talán azért, mert, hogy elég nagy a baj, és elég sok a probléma, amin változtatni kell. Azt nem tudom, hogy el tudja-e választani ezt a két szerepkört egymástól, egyáltalán el kell-e választani. És, ha ön el tudja, akkor a partnerek, ellenfelek ezt észreveszik-e, vagy tudják-e akceptálni.

Szili Katalin: - Én azt szeretném elől járóba rögzíteni, hogy nekem nincs pártpolitikai funkcióm. Tehát, semmilyen pártpolitikai funkcióm nincs, és én ettől függetlenül egy baloldali politikus vagyok. És én ezt az értékvállalásomat még akkor is vállalom, ha sokszor sokan másként látják. Nyilvánvaló az én megnyilatkozásaim egy nagy része az abból fakad, amiről az előbb beszéltünk, hogy mi az, amit nekem képviselnem kell, vagy mi az, amit rajtam keresztül képviselni láttatnak egyébként, vagy szeretnének látni a baloldalon. Ugyanakkor hát, azért ott van a másik fontos szerep is, ami viszont a házelnöki, konkrét házelnöki feladatkörből fakad, ami azt jelenti, hogy azért nekem jó néhány, nem csak jó néhány, hanem általában az egész Parlamentet kell képviselnem. És nyilván ebbe azért beletartozik az is, ami a Parlament tekintélyének megóvását, és azért itt most házszabályi dolgokról nem szeretnék beszélni, mert nem házszabály mögé kívánok abban bújni, ami az én szerepemet jelenti. Tehát, azért a baloldaliságom, a házelnökségem ezt óhajtom én ez ügyben harmonizálni, azzal együtt, hogy ebben markánsabbnak látom a házelnöki szerepemet. És még akkor is, ha sokszor, amit én esetlegesen kritikai éllel azért fogalmazok meg, mert hangsúlyozom, haza kell mennem, a szemébe kell tudnom nézni azoknak, akik egyébként engem megválasztottak, akiket egyébként én képviselek a Parlamentbe. És ezek, maximálisan azért vezérelnek, hogy abból a helyzetből, amit egyébként ön fogalmazott meg, hogy nehéz a helyzet, hogy ebből, mi magunk kiutat tudjunk találni. Én ezt nagyon, nagyon fontosnak tartom. Én ebben azt gondolom, hogy hibás az a politika, ha bárkit személy szerint próbálnak címkézni, mert erre azért van igény médiumokban is, hogy most itt ki hibás, ki mit képvisel. Itt egyszerűen az a fontos, hogy 2010-ig, amikor várhatóan a következő és reményeim szerint a következő választások lesznek, egyrészről meg tudjuk mutatni azt, hogy mi egy baloldali politika. Mi, a mi távlatos gondolkodásunknak a lényege. Azon kívül felelősen tudjuk, végigkormányozni ezt az országot, amiben nyilvánvalóan nem csak azért vannak jó dolgok, mert mi azt mondjuk, hanem azért, mert az emberek így érzik.

Műsorvezető: - Ön nem titkolja tehát, én is mondhatom, hogy hívő ember. De egyszersmind valóság közeli gondolkodás is jellemzi. Hogyan lehetne elérni, hogy a társadalom jobban higgyen önmagában, de ne a sült galambot várja, hanem dolgozzon, adózzon, tanuljon, és higgyen abban, hogy ez sikerre visz?

Szili Katalin: - Hát, igen, ez egy olyan kérdés, amiről én azt gondolom egyetlen egy szóval összefoglalható. Milyen a társadalmi morál. 18 évvel a rendszerváltozást követően nekünk nagyon jól kell tudni azt, hogy mit jelent az, hogy piacgazdaság, mit jelent a verseny. A verseny nem egymás letaposását jelenti, hanem azt, hogy hogyan tudjuk egyébként önmagunk segíteni a másikat és helyzetbe hozni, ugyanakkor saját magunk számára is a lehető legjobb helyzetet teremteni. Mindegy, hogy milyen területről van szó. Viszont ehhez hozzátartozik azért az is, hogy legyenek értékeink, azokat, az értékeket tudjuk becsülni. Úgy tekintsünk önmagunkra, mint egy nagy közösség, ahol az visz előre bennünket, ha mindenki, aki ebben az országban sikeres, akkor mindannyian sikeresek tudunk lenni. És azért az elmúlt 18 év, ha már összegzésnél tartunk, a rendszerváltozás óta eltelt időben azt hiszem talán ebben, tettünk a legkevesebbet, ami ennek, az egész morálnak, az egész társadalom érzelmi állapotának a stabilitását jelenti. Tehát, én azt szeretném, hogyha ebben tudnánk közösen változni, változtatni, ami nyilvánvaló, hogy egy új típusú együttműködést is jelent. Azért tessék megnézni azokat, a kitüremkedéseket, amelyek azért nap, mint nap a sajtóból is érzékelhetők. Most én itt például, ilyenekre gondolok, mint a tanárverésektől, amit sajnálatosnak tartok. Egészen mondjuk, azokig a sajtóból érzékelhető, és ami inkább bulvár szinten megjelenő kérdésekig, ami egészen odáig megy, ahol a parlamenti képviselőknek, a folyamatos lejáratása történik, azért hogy ki mennyit keres, hogy mindig a másikat figyeljük, hogy nem azt, hogy milyen értéket tesz az asztalra. Mit tesz az asztalra. Ebben nekünk nagyon, nagyon sok teendőnk van. Azt nem tudom, hogy, hogy fogjuk tudni ebben azt a startállapotot elkezdeni, amikortól kezdve mindannyian azt mondjuk, hogy ezért a közösségért érdemes. Nyilvánvaló kell, hogy legyenek vitáink. Olyan nincs, olyan ország, nincs olyan társadalom, nincs olyan kérdés, amin ne kellene, ne lehetne vitatkozni. De, kell, hogy ezeknek legyen közös eredőjük, amit mindannyian tisztelünk, amihez tartjuk magunkat. Még akkor is, hogyha esetleg ezzel éppen a mindenki nem ért egyet. És azért egyet nagyon el kell kerülnünk, és erről engedje meg, hogy szóljak egy szót, ha már a moráliskérdéseknél tartunk, ez pedig, a mindenféle szélsőségnek az elutasítása. Elkerülése annak, hogy az országban ilyen egészen radikális, szélsőséges gondolkodásmódok induljanak el, mint aminek nap, mint nap tanúi vagyunk.

Műsorvezető: - Nekem van egy népszavazási ötletem. Segítsen benne. Abszurd, megvalósíthatatlan, de mondjuk, ha ilyen javaslatot tennék, akkor az lenne a kérdésem az emberekhez, hogy mit szólnának egy nagy koalícióhoz, ha a nagy pártok és a politikai erők összefogásához. Tudom, hogy ilyen nem lehetséges, de az eredmény szerintem megdöbbentő lenne, és nagyon sokan akarnák.

Szili Katalin: - Hát, én meg kell, hogy mondjam önnek, azért vannak példák. Németországban, Ausztriában, ahol azért a társadalom rákényszerített, még ha a politika nem is akarta, vagy ódzkodott tőle az utolsó pillanatig, azért rákényszerített olyan összefogást, együttműködést, ami nyilvánvaló az ország, a társadalom érdekét szolgálta. Egyszer viccesen a múltkor azt mondtam a sajtó képviselői előtt, a politika olyan, mint a szerelem. Az ember két szót kell, hogy töröljön a szótárából, a soha és az örökké. Hát, emlékezzen, csak vissza, mondjuk, akár '94 év elejére, ami ott a koalíciós találgatásokat jelenti, hogy mi volt még akár februárba, márciusba, és mi történt májusban. Tehát, én ezeket, nyilván a politológusokra hagyom, hogy a latolgatásokat ebben megtegyék, ez az ő dolguk, hogy előrejelzéseket mondjanak. A társadalomé pedig az, hogy igenis a szavazatával érzékeltesse, láttassa azt a politikusokkal, a döntéshozókkal, hogy mit vár el tőle a társadalom.

Műsorvezető: - Utoljára had kérdezzek egy talán nem ide illőt, de olvastam, hogy a pécsi szinkronúszók elnöke, vagy volt. És az én lányom szinkronúszó volt és aztán egy darabig kapitány és most éppen nem csinálja a gyerek miatt, és nagyon érdekelne, hogy szereti-e ezt a sportágat, és tud-e nekik segíteni?

Szili Katalin: - Igen, nagyon szeretem nézni. Én azt mindig elképzelem, hogyha azt csinálnom kéne, lehet, hogy ahol, amilyen gyakorlatokat mutatnak, ameddig a víz alatt vannak, hát, ez mondjuk, én veszélyesnek tartom saját magam számára. Úszom jól, de ennyire profin nem. A választókörzetemben alakult ez a szinkronúszó egyesület és ők kértek fel erre. Én csodálom őket. Tényleg csodálója vagyok és amennyiben tehetem segítője is. Én magam több mint 10 évig versenyszerűen vívtam még középiskolás és egyetemi éveim kezdetén. Hát, most kacérkodom egyébként a gondolattal, hogy esetleg elmennék edzésre és visszajárnék újra. Hát, ez ebben a korban már érdekes, de egy biztos, hogy sokkal több mozgásra lenne nekem is szükségem. Úgyhogy mindenféle, ami ezzel kapcsolatos, kikapcsolódási lehetőség, azt én is szeretem. Minden sportot igyekszem támogatni, mert azt hiszem, hogyha már visszatérünk arra, ami a szellemiségünket jelenti, ehhez kell egyfajta fizikai frissesség is. Ez ugyanúgy hozzátartozik szerintem az életünkhöz, mint ahogy eszünk, ahogy olvasunk, vagy, ahogy színházba járunk. Úgyhogy igyekszem ebbe is a lehető legtöbbet.

Műsorvezető: - Eljutottunk az élet legfontosabb kérdéseihez. Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést.

Szili Katalin: - Én köszönöm önnek. És köszönöm a lehetőséget az Egyenlítőnek is, és önnek is külön.

Műsorvezető: - Köszönöm. Ez volt a Szabad a pálya, melynek a vendége az Egyenlítő című folyóirat volt, és a mi kedves vendégünk pedig Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke. Köszönöm még egyszer.

Szili Katalin: - Köszönöm. Jó éjszakát kívánok.