szilikatalin.hu

Patacs | Mecsekoldal | Szigeti külváros | Kovácstelep | Uránváros

Pécs, a 2000 éves város

A 163 km2 közigazgatási területű Pécs Magyarország ötödik, a Dunántúl legnagyobb városa, Budapesttől délre 198 km-re fekszik. Megyei jogú város, közigazgatási centrum. a dél-dunántúli régió központja, egyetemi város, katolikus püspöki székhely. A város a Mecsek hegység déli lejtőire települt, negyven kilométerre a Dunától és a Drávától. Az Adriai-tengertől közel ötszáz kilométer választja el, mégis, talán a tenger közelsége teszi szubmediterrán jellegűvé a várost és vidékét. Pécs természeti környezetét a Mecsek határozza meg, a város területe benyúlik a hegység erdőibe. Feljegyezték, hogy II. Szulejmán szultán földi paradicsomnak nevezte Pécset, talán mert tizenegynéhány bő vizű patak folyt keresztül a városon. A patakvölgyek ma is a városszerkezet alapvető tagolói.

A városban kilenc kisebbségi önkormányzat alakult, köztük: bolgár, cigány, görög, horvát, lengyel, német, ruszin, szerb és ukrán. 2000 januárjában zárult le az egyetemi integráció és létrejött az egységes Pécsi Tudományegyetem, Magyarország legnagyobb, legszerteágazóbb kutatási-oktatási választékot kínáló felsőoktatási intézménye. Pécsett működik a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Országos Hálózatának Központja, pécsi székhelyű kutatóhelye a Dunántúl Tudományos Intézet, melyben főként az európai és a magyar regionális fejlődés kérdéseivel foglalkoznak.

Pécs Dél-Dunántúl egészségügyi központja is, egyetemi klinikák, dialízis központ, szívcentrum, traumatológiai centrum, megyei kórház, megyei gyermekkórház találhatók a városban.
A városnak kiterjedt, széleskörű nemzetközi kapcsolatrendszere van, amely nem csupán az önkormányzat testvérvárosi, a partnervárosi és szakirányú partnerkapcsolataira korlátozódik. Jelentősek a gazdasági, kamarai, egyetemi, iskolák közötti, diák, művészeti, kisebbségi, egyházi, civil, vásárszervezési stb. együttműködések.

Az országban egyedülállóan Pécsett francia, osztrák, olasz, német, török, finn tiszteletbeli konzulátus, horvát főkonzulátus működik. 1998-ban Pécs elnyerte a „Városok a békéért” UNESCO-díjat, melyet a békekultúra és tolerancia gyakorlati megvalósítása terén eredményesen és kiemelkedően tevékenykedő munkájának elismeréseként kapott.
Pécs a római kor óta keresztény központ, folyamatosan jelen vannak és működnek a különböző egyházak: római katolikus, református, evangélikus, izraelita felekezet, görög katolikus, ortodox egyházak, és muzulmán felekezet. Szerzetesrendek települtek vissza, sőt újjáalakult a papi hivatásra felkészítő szeminárium is.

Pécs római kori elődvárosa, Sopianae, tartományi székhely volt. Ebből az időből, a 4. századból származnak a város ókeresztény sírépítményei, festett sírkamrái, mely a legjelentősebb Itálián kívül fennmaradt ókeresztény nekropolisz. Pécs püspökségét 1009-ben, a pécsi egyetemet - az első magyarországi egyetemet - 1367-ben alapították. Egykori gótikus dómjának szobrai és domborművei közül a megmaradtakat a Dómmúzeumban csodálhatjuk meg. Pécsé az ország legnagyobb alapterületű fallal körülvett, középkori szerkezetű belvárosa. A 15. században a humanizmus legnagyobb Itálián kívüli latin nyelvű költője, Janus Pannonius pécsi püspök volt. A 16. század közepétől kezdve viszont Pécs virágzó török város, a 143 évig tartó megszállás idején a földrészeken átívelő Oszmán Birodalom jelentős katonai, kulturális, vallási és kereskedelmi központ, valóságos kis keleti ékszerdoboz. Az ég felé törő, karcsú minaretek közt szebbnél szebb dzsámik, a tudomány és Allah dicsőségét hirdető medreszék és derviskolostorok a keleti kultúra meghatározó pontjává tették Pécset. Piaca valóságos keleti bazárrá alakult. Híresek a város csorgókútjai, amelyek rendszerét a törökök építették ki. A mai Pécs jelképének számító Zsolnay-kút helyén is eredetileg egy ilyen török eredetű sádirván állt.

Evlia Cselebi, híres török utazó 1664-ben hét dzsámit és tíz mecsetet számlált össze a városban. Közülük két dzsámi s egy mecset ma is áll. A 18. század végének mai legfontosabb kulturális nyoma a nagyszerű Klimo-könyvtár, a 19. század elejének pedig a dóm hatalmas épülettömbje. A fejlődés a gyáralapításokban is megmutatkozott: a Littke Pezsgőgyár, a Hamerli kesztyűgyár, az Angster orgonagyár, Zsolnay Vilmos kerámiagyára alapozták meg Pécs gazdasági erejét. A Zsolnay gyár termékei, a gyáralapító család européer gondolkodása és műveik minősége - Bukaresttől Zágrábon át Bécsig Hágáig - ösztönözték a századforduló építészetét és meghatározták a kor dísztárgystílusát. Bizonyíték erre egész Európában az épületek eleganciája és a világkiállításokon elnyert díjak: Párizs 1878, Chicago 1893, Brüsszel 1897. Mindez nem a fényes múlt, hanem a szellemi örökség kortársi szimbóluma is.

Pécsről indult Breuer Marcel világhírű építész és formatervező nemzetközi karrierje. A „múzeum utca” európai rangú képzőművészeti gyűjteményei meghatározó szereppel bírnak: Victor Vasarely, Amerigo Tot, Csontváry neve összefonódott a várossal. Pécs, a 20. század közepére a kortárs művészetek nemzetközi mércével mért decentruma. A „múzeum utca”, nem csak rangos gyűjteményei miatt váltott ki nemzetközi elismerést, hanem élő művészeti műhely volt mind a művészek, mind az ítészek számára. Az Eck Imre vezette tánckar a kortárs magyar táncművészetet megújító alkotói központ lett. Több, mint egy évtizedig Pécs volt a Filmszemle helyszíne és ezt a tradíciót követi napjainkig a kelet - közép – európai Filmünnep; hetedik éve Pécs az otthona az Országos Színházi Találkozónak. A 80-as évek társadalmi és gazdasági változásai új kihívások elé állították a város polgárait. Tudatos és bátor diskurzusok alakították, formálták Pécs identitásának egy új kontextusba helyezését, mégpedig a művészeti, kulturális, tudományos teljesítményre épülő gazdasági klaszterek megszervezését, kiépítését. A folyamatban komoly szereppel bír a Pécsi Tudományegyetem.

2005-ben az Európai Bizottság és a Kormány egyértelmű határozatban döntött arról, hogy 2010-ben Pécs legyen „Európa Kulturális Fővárosa”. Szellemi ereje, és gazdasági lehetőségei komoly alapot jelentenek egy új identitás megteremtéséhez, kulturális iparának fellendítéséhez.