|
|
Ma és Holnap 2007. (VII. évf.) 5. szám - 2007.11.07.
A döntéshozók felelőssége
Örömmel teszek eleget a Ma és Holnap folyóirat felkérésének, hogy bevezetőt írjak az - immár negyed-szer megjelenő - őszi, Fenntartható Fejlődés tematikus lapszámhoz. Akik ismernek, tudhatják, hogy ez nem csupán formális udvariaskodás. Politikusi pályafutásom kezdetétől kiemelt fontosságúnak tartom és támogatom a fenntartható fejlődés feltételeinek hazai megteremtését. Számomra nyilvánvaló, hogy ez nem csupán elvont EU-s követelmény, hanem legsajátabb hazai -sőt személyes - érdekünk is.
Alapvető fontosságú, hogy végre e fogalomnak a környezeti-ökológiai értelmezésén messze túlmutató jelentést és jelentőséget tulajdonítsunk. Meggyőződésem, hogy a környezeti erőforrások tartamos használatán és a megújuló energiaforrások problémakörén túl ide kell érteni az önmagával és a természettel harmóniában élő emberségesebb társadalom igényét, feladatkörét is. Hiszen elsősorban az emberi jólétet, a kultúrát és társadalmi értékeinket szeretnénk fenntartani. Ehhez nélkülözhetetlen a minket ellátó környezeti rendszerek tisztaságának és épségének megőrzése saját öregkorunkra és a következő generációk számára, de ugyanúgy nélkülözhetetlen számos szociális érték, kulturális vívmány, szokás és tradíció megőrzése és áthagyományozása.
|
|
|
|
|
|
A fenntartható fejlődés feladatával Magyarországnak legalább három másik súlyos problémával együtt, azokkal szerves egységben kell megbirkóznia. Az első a globális versenykihívás. Hazánknak, csakúgy mint Európa többi országának - a leggazdagabbaknak is - fel kell vennie a tempót a világ fejlődése által diktált lépéskényszerrel. A második, hogy mélyreható szerkezeti, gazdasági, financiális és szociális átalakításokat kell végrehajtanunk ahhoz, hogy az igények és a lehetőségek összhangját hosszú távon meg tudjuk teremteni. Emellett, az új világgazdasági környezetbe való eredményes beilleszkedés megköveteli a stabil, hosszú távú államháztartási egyensúlyt és a rugalmas alkalmaz-kodó-képesség feltételeinek kialakítását. A harmadik az éghajlatváltozás kihívása, mely számos energetikai, gazdasági, mezőgazdasági, tervezési intézkedést igényel a kibocsátáscsökkentéstől az új, változó éghajlati körülményekhez való alkalmazkodásig.
Nekünk e három dimenzió szerves egységét kell megtalálni ahhoz, hogy egy jól működő, fenntartható fejlődési pályára állhasson az ország. A most készülő Fenntartható Fejlődési Stratégia, valamint az ennek támogatására javasolt Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács elé azt a célt érdemes kitűzni, hogy a globális versenykihívás és a belső kényszerek által is diktált hazai reformfolyamatot igyekezzék a hosszú távú környezeti, társadalmi és szociális értékek megőrzése mellett elősegíteni. Közös célunk, hogy e változások eredményeképpen hazánk nemzetközileg is a legelőremutatóbb átalakulási pályát járja be. Egy önmagával és a világgal is harmóniában élő magyar társadalom megteremtéséért kell együtt, közösen cselekdnünk.
Dr. Szili Katalin
|
|
| |
| |
|
|
|
|
|