Általam mindjobban tisztelt Elnök Asszony!

Feltételezem, sokak nevében kérem Önt, lépjen határozottabb akarattal a nyilvánosság "erőterébe"! Azaz tegye kérem világossá, hogy Ön Magyarország olyan figyelmet érdemlő politikusa, (mert vitán felüli a tisztesség melletti elkötelezettsége, látható felkészültsége a legmagasabb vezetői beosztásra, s egyre inkább bátorsága is) akire bizakodva számíthat Magyarország, országunk összes olyan (nem a nagy nyertesek között lévő) állampolgára, aki tudja -mindig is tudta, mit jelent a valódi baloldaliság, csak sajnos nem vette észre időben, hogy ezen értékeket álságosan használva rútul becsapták őt!

Olvasom nyilatkozatait, tudom értelmezni gesztusait, s hiszem, nem vállal, soha nem vall egyetértést olyan emberekkel, akiknek cseledetei hiteltelenné teszik azt az eszmét, amely pedig az elesettek, a kisemberek, a kiszolgáltatottak védelmében, a társadalmi igazságosság megvalósulásáért született meg.

Mivel én pedagógus vagyok (érintettségemet sem tagadva, de Önt csak tanulmányozásra, semmi másra még csak nem is utalva ~ mert elveszíteném a büszkeségem, hogy 32 éves pályfutásom során csak a magam erejére...), szóval csak annyit kérek Öntől, hogy az általam írtakhoz olvasson bele az Oktatási Közlöny most megjelent 10 . számába, hogy miképp ír ki egy "szocialista" városvezetés például igazgatói álláspályázatot az általa fenntartott középiskolában. S Kedves Elnökasszony! Hány ehhez hasonló tapasztalást szerez ma egyre többször a gondolkodó ember?

Hova tart a Mi Hazánk, mondja meg, kérem, Tisztelt Dr. Szili Katalin!

Igaz üdvözléssel: Kalapáti Attila